Elöljáróban közlöm, hogy kizárólag a személyes tapasztalataimat írom le, ezeket senki ne vonatkoztassa önmagára. Ha a leírtak alapján felmerül a gyanúja, hogy PCOS-ben szenved, látogasson el a www.pco-szindroma.hu/index2.html oldalra, és keressen fel nőgyógyász és endokrinológus szakrovost!
Szóval az egyéni hurrá:
Eleinte fogalmam sem volt, hogy mi történik velem, csak azt tapasztaltam, hogy ha csak napi 1000 Kcal-t eszem, hetente 1x járok lovagolni, és legalább egy héten háromszor gyalog jövök hazas a munkahelyemről (kb 4 km) akkor is szép lassan, de hízom. Így kevesebb, mint fél év alatt felgyógyultam 55-ről 60 kilóra. Mindezt nem hoztam összefüggésbe azzal, hogy időnként nagyon fájt a hasam, fel sem tűnt, hogy mindig peteéréskor. a mensi meg néha már annyira fájt, hogy hányingerem is volt tőle. Anyuka státuszú barátnőim megnyugtattak, hogy a szülés nem lesz rosszabb. Arra gondoltam, hogy biztosan felfáztam, de hiába szedtem nem steroid gyulladáscsökkentőt, nem javult a helyzet.
Ekkor mentem el a nőgyógyászhoz, aki talált a bal petefészekben pár cisztát, célirányos kérdéseket tett fel, hízés, mensi, pattanások stb. Elküldött vérvételre, na ott kezdődtek a nagy hurrák... Decemberre akkorák lettek a melleim, hogy a tavaly nyáron beszerzett AA melltartókat le kellett cserélni C kosarasokra, és mensi előtt még ezekbe is alig fértem bele. Éjjelente felébredtem arra, hogy fáj a cicim, egyre elviselhetetlenebb volt a dolog.
Eljutottam az SZTK-ba, ahol már regel 7-kor komoly tömegelés van, időpontra jönnek a népek. Nekem "sürgős" jelzéses beutalóm volt, mert a ciklus 21 napján kell levenni a vért, de a probléma jellegéből adódóan nem lehet tudni előre, mármint olyannyira előre, hogy még időpontot is kérjek. A sürgős azt jelenti, hogy még aznap leveszik a vért, tehát lehet, hogy csak délben. De mint tudjuk, az idő drága. Meglepő módon nem nekünk, dolgozó népnek, akik szbadságot veszünk ki, hgy el tudjunk jönni egy vizsgálatra, hanem a nyugdíjasoknak, akik ugye rém elfoglaltak. A sok fontos napi tennivalójára annyira ráparázott két bácsi, hogy szépen össze is verekedtek, ott mindenki szeme láttára. Hiába próbálták őket a sorbanállók szép szóval békíteni, nem jött össze, mindaddig, amíg valaki be nem szólt, hogy "maguk nem is betegek, ha tudnak verekedni". Mit mondjak, igaza volt az illetőnek, abba is hagyta a két öreg a pankrációt. Később még volt némi verbális agresszió, a végén megbeszélték, hogy a vérvétel után megvárják egymást odakint és lerendezik a dolgot ökölharrcal. Megérdemlik egymást.
Másik jó eset az volt, amikor az asszisztensnő oktatott ki: mire eljutottam az első vérvételre, már alaposan utánanéztem a neten a PCOS-nek, egyrész minden fórumon erősen ajánlják az 5 pontos terheléses cukor + inzulin vizsgálatot, és leírják, milyen megaláztatásokkal szembesül az ember. Én sem maradtam ki ezekből, egyrészt vígasztal, hogy nem én vagyok a lelki szegények egyetlen céltáblája, másrészt nagyon nem vígasztal, hogy pont az egészségügyben, ahol beteg emberekkel foglalkoznak, tapasztalom ezt. Na persze, hol máshol, a versenyszférában egy ilyen beszólás után kirúgják őket. Itt meg játszhatják az okostónit a beteggel szemben. jó hely lenne ez a rendelő/kórház/klinika csak ez a sok kibaszott beteg ne lenne, mi? Kezdődjék hát a történet: szereztem beutalót (köszi anya) az 5 pontos terheléses cukor+inzulin vizsgálatra. Ez arról szól, hogy levesznek először éhgyomorra 1-1 adag vért, majd meg kell inni egy adott mennyiségű glükózt tartalmazó vizes oldatot (ettől terheléses), és ezután félóránként, öszesen még 4-szer vesznek vért (ettől 5 pontos - a nulladik az éhgyomorra történt vérvétel volt). Anya ott dolgozik a kórházban, várt a labor előtt, bementem, két asszisztensnő volt, az egyik kedves és normális, mint kiderült PCOS-e van, a másik egy... másik, nevezzük is így, ez a név pont jó lesz neki. Másik elkezdett okoskodni mindjárt az elején, hogy minek nekem eza vérvétel, ne mondja már, hogy a pcos-nek köze van az inzulinhoz, ő diabetológia szaknővér, ő csak jobban tudja. Eljött a pillanat, igen, végre én is érzem az össznépi hurrát, amiről a fórumozók írtak. A beteg hülye, kussoljon, yesss! Másiknak t ovábbi négy szúrás alkalmával is sikerült levegőnek néznie, kapja be, ezúton izenem neki, hogy messziről látszik rajta, hogy csak akkor van jó napja, ha valamelyik ügyeletes orvos megkeféli. A szaknővéri oklevelét meg dugja fel magának, gondolom az ügyeletes orvosi bráner mellé még kényelmesen befér. A vizsgálat eredménye szerint inzulin rezisztenciám van.
Közben meglett a verekedős nyugdíjasos vérvétel eredménye, teljesen normálisak a hormon értékek. Vissza a nőgyógyászhoz, a laborértékek nem igazolják a PCOS-t, írattam fel Nuvaring fogamzásgátló gyűrűt, viszlát egy év múlva rákszűrésen, ha addig nincs egyéb panasz. A doktornőt jó szakembernek tartom és különösen szeretem az emberi hozáállását. Attól a pillanattól kezdve, hgoy belépek a rendelőbe, érzem, hogy bármit, a legapróbbnak tűnő hülyeséget is elmondhatom, odafigyel rá, és vagy megnyugtat, vagy megvizsgál. És tapasztalatom szerint a kórházban ugyanígy viselkedik a betegekkel, nem csak a maszek rendelőben. EMBER és ORVOS.
Azért ez az inzulin eredmény nem hagyott nyugodni, sikerült beutalót és V.I.P. időpontot szereznem a helyi menő endokrinológushoz (ezt is anyának köszi). Amíg vártam rá, hogy időpontot kérjek, leültem a folyosón egy fémlemezből (!!!) hajlított padra. Pár napon belül kijött rajtam egy olyan felfázás, hogy az alvázam összes ki-és bemeneti nyílása felfázott és begyulladt. Eközben már egy hete használtam a Nuvaring-et, ami nagyon nem vált be. Görcsölt a lábam, fájt a fejem, rossz volta közérzetem, plusz a brutál felfázás. Nem a magam fajta baktérium fóbiásoknak való ez a "van bennem egy idegen test" fíling. Felhívtam a nőgyógyászt, aki ez esetben is jó fej volt. Nem tudta felvennia telefont, de visszahívot. Na, hány doki teszi ezt meg? Próbált megnyugtatni, de ha úgy érzem, vegyem ki a gyűrűt, legfeljebb borul kicsit a hormonháztartásom. Borult is, dőlt is, de nem bántam, csak gyógyuljak már meg és ne lássak a lelki szemeim előtt egy szilikongyűrűt, amin logaritmikus ütemben szaporodnak a kártékony bacik.
Időpont a dokihoz megvolt, megvizsgált, megállapította, hogy endokrinológiai szempontból igenis PCOS+IR, annak ellenére, hogy a nőgyógyász szempontjából minden ok, mert a hormonjaim rendben vannak és akkora peteérésem van, mint egy tenyészkancának. Ő is kiírt egy 21. napi vérvételt és márciusban legközelebb májusra tudott időpontot adni!!!
Pénteken voltam vérvételen, az is kacskaringós történet volt, én is eljutottam oda, hogy elbőgtem magamat. Ott állok 3/4 10-kor éhgyomorra, béka segge körüli vércukorral, és ide-oda küldözgetnek az alagsor és a harmadik emelet között. Előtte direkt odatelefonáltam , hogy kell-e bejelentkezni stb, mondták nem kell, csak hozzam a kezelési lapomat. Azt, amit hiába lobogtattam, mindenki elhajtott a picsába, hogy várjam meg az orvost. Közben anyának megint köszi, mert ő telefonálgatott, vele másképp beszélnek, mint egy mezei beteggel, aki becsámpázik az ott dolgozó orvos által kiállított kezelési lappal, amire még az is rá van írva, hogy most kell a nyomorultnak jönnie, pecsét, aláírás. Orvos megérkezett, köszönök, megszólítom, elhajt - mármint engem a francba. Én megértem, hogy nehéz éjszakája volt, meg ügyelt, meg hogy a saját betegei sem érdeklik, gondolom ezért válaszolta, hogy ő annyira fáradt, hogy nem képes kiírni egy vérvételt. Na ekkor szaladt teli a szemem könnyel, ott állok éhgyomorra, depressziósan, és elküld a dokim melegebb éghajlatra. Vettem 3 mély levegőt, és amikor 1 perc múlva előkerült, megkérdeztem tőle, hogy akkor jöjjek-e vissza egy hónap múlva, mert akkor lesz megint 21. napom. Ő nem tudja... Erre már nem a szemem lett teli, hanem a hócipőm és beszóltam, hogy kösz, és sarkon fordultam. Utánam szólt, hogy ne menjek el. Micsoda dráma :D Annyit tett, hogy a kezemből kivette a lapot és odaadta az engem korábban elzavavaró asszisztensnek. Gyakorlatilag annyi történt, hogy amit az én kezemből nem vett el a nő, azt az orvoséból igen. És még méltatlankodott is, hogy ezeket a vizsgálatokat neki most mind ki kell írni? Láttam, nagyon elfoglalt volt, mert Pataki Attilát kellett néznie mint háttérképet a monitoron, továbbá fel kellett vennie a telefont amikor a pasija hívta, csengődallam szintén Pataki Attila volt, és el kellett mennie, meg visszajönnie egy paraszolvencia csomaggal, kis bonbon meg stb. Nem kellene kisanyám, inkább te is szénhidrát diétázzál, rád fér, jobban, mint rám.
A vért egy perc alatt levették, túl vagyok rajta, itt tart a történet.
A PCOS diagnózissal a kezemben elkezdtem a szénhidrát diétát, aminek eredménye a következő lett: mivel nem fokozatosan, hanem azonnal tértem át, nem egyszerű depresszióba estem, hetekig világvége hangulatom volt, minden reggel zombi voltam, aztán estére jobb lett. Mostmár nincs akkora dráma, csak naponta egy-kétszer akarom elbőgni magamat, kezd visszatérni az életkedvem, és már tudok nevetni, saját magamon is :) Egyéb mellékhatások:fejem csak 2 hétig fájt egyfolytában, végr elmúlt. Vagy a Nuvaring kivétele, vagy a drasztikus szénhidrát megvonás miatt, tiszta pattanás lett az arcom, már az is elmúlt, most hámlasztom a hegeket szaliciles alkohollal és áttértem a natúrkozmetikumokra, hogy ez által is tisztuljon, szépüljön az arcbőröm. A pozitív hatások, amiért mindezt érdemes végigcsinálni: 4 hét alatt fogytam 3 kilót, már nem fájnak a melleim és végre ismét végig tudom aludni az éjszakákat. Mindig is jól aludtam, de az utóbbi egy évben gyakran felébredtem éjjelente, nem volt pihentető az alvás.
Anya, ezúton is köszönöm Neked a sok segítséget, nélküled nem tudtam volna végigcsinálni, köszönöm a sok telefonálgatást, szervezést, hogy nem hagysz magamra, igyekszel megérteni az érzéseimet, és a vasárnapi menünél is figyelsz a diétámra:) Minden roszban van valami jó, a PCOS-ben számomra az, hogy közelebb kerültünk egymáshoz :)
Köszönet a Barátnőknek, akikhez mindig rohanhatok a bánatommal, szeretettel és türelemmel tudatják velem, hogy a világ még mindig áll és egyben van, csak én omlottam össze, de van kiskanál, szépen összeszedünk engem :)
