Régen nem írtam, pedig történtek dolgok.
Szégyen, de két össznépi hurrá is volt,amiről nem emlékeztem meg.
A nők napja, ami hatalmas flash volt, a munkahelyen jött két kolléga és a kezembe nyomott egy celofánba becsomagolt keverőtálat. Mondtam, hogy nincs is ennél szebb ajándék, hiszen a műanyag az bizony örök élet.
Szégyen, de két össznépi hurrá is volt,amiről nem emlékeztem meg.
A nők napja, ami hatalmas flash volt, a munkahelyen jött két kolléga és a kezembe nyomott egy celofánba becsomagolt keverőtálat. Mondtam, hogy nincs is ennél szebb ajándék, hiszen a műanyag az bizony örök élet.
Húsvét, ami klassz ünnepkör, de sajnos ma már az eredeti hagyományokat kevesen ismerik. Jelenleg a jónép számára a karácsonyhoz hasonlatosan a zabálás és a pénzköltés jeles napja.Nekem azonban szépen telt, délelőtt elmentem lovagolni, addigra enyhült a reggeli vad szél, ami az éppen virágzó fák szirmait ráfújta a pályára. A talaj még saras volt, és a szirmok beleragadtak, így igazi tavaszi napsütésben, virágszőnyegen lovagolhattam :) Már éppen a vége felé jártunk az edzésnek, leügettük a lovakat, amikor megjelent Norbi unokaöcsém, a bátyjától tudta meg, hogy a lovardában vagyok, gondolta kijön értem kocsival, hazavisz, meglocsol és dumálgatunk. Ahogyan gondoltuk, úgy is cselekedtünk, volt vers, locsolás, piros tojás, jót beszélgettünk, közben meg elkészült a francia csokitorta is. Eközben befutott Jani barátom is, vers, locsolás, piros tojás. Norbi hazament, mi meg Janival zenét hallgattunk, kártyáztunk. A népi kultúra iránt hozzám hasonló módon lelkesedő partnerek híján nem tudtam igazi hagyományőrző húsvétot tartani, de a lényege így is jól sikerült, két pasi, akikkel szeretjük egymást meglocsoltak, és azt kívánták, hogy ne hervadjak, hanem viruljak. Így legyen, ámen!
