Nincsen arra mentség, hogy egy csomó össznépi hurrát kihgytam, szégyellem is magamat rendesen.
A karácsony megvolt, családi-baráti. Mindenkivel megbeszéltük, hogy nincs ajándékozási pánik, így is történt, valóban a szeretet ünnepe volt. Sütöttem almatortát és csokitortát, annak örültünk, hogy anyám finom kajákat készített, és mi mind egészségben körül ülhetjük az asztalt, és együtt lehetünk.
A szilvesztert sem lihegtem túl, itthon kettesban elvoltunk a macskával. Én szeretem a lencsét, ő pedig azt a vizet, amiben a lencse ázott. Teljes szimbiózis.
Valentin napról már tavaly kifejtettem a véleményemet, továbbra is fenntartom, a nőnapról dettó. Kaptunk a dolgozóban a szakszervezettől Tupperware edényt, aminek örülök, csak kezdem úgy érzeni magamat, mint egy Lego-bábu. Minden figurának ugyanazok az edények vannak a kis konyhaszekrényben otthon.
Húsvét jön, jön, jön!!! Szerintem idén is jó lesz, mert újfent nem a kölniről meg a locsolásért kisfiúknak pénz osztogatásról fog szólni. Nincs is miből, meg nincs is kisfiú ismerős, a nagyfiúk (két unokatesó) meg azért jönnek, mert szeretnek, én is őket :)
Azért nem telt unalmasan a legutóbbi poszt óta, megismertem a legfrankóbb össznépi helyet: magyar egészségügy intézményei, úgymint SZTK, klinika. Mostmár tudom, hogy mitől menekítettem meg magamat azzal, hogy mindig is maszek fogorvoshoz és nőgyógyászhoz jártam.
Ősszel kiderült, hogy PCOS-em van, itt és most röviden ennyit, külön posztot érdemel a téma.
