Megvettem Feldmár András Apró részletekben című könyvét. Publikált cikkeiből lett összeszerkesztve, jó könyv, sok számomra éppen aktuális gondolattal. Minden cikkében megemlíti Laing-et, ami egy könyvön belül kissé soknak hat. Az első pár oldal után azt vettem észre, hogy olyan, mintha Vonnegut-ot olvasnék, és miután erre rájöttem, két lappal később éppen őt említette :)Voltunk ám moziban is, az Életek énekét néztük, Éva, Ancsa, Jani, meg én. Nagyon tetszett, mindannyian felpörögtünk tőle, a film után még söröztünk egyet, hazafelé pedig akkorákat röhögtünk, hogy majd' be pisiltünk. Szurdi az egyik számot fel is adta a filmből, hogy tanuljam meg kívülről :)
Volt már ilyen személyes élményem, mint amiről a film is szólt, hogy a zene által kerültem nagyon közeli kapcsolatba valakivel. Egyik ilyen eset volt Réka unokahúgom, aki félénk, anyjához bújós kislány, de onnantól, hogy fújtam neki dalokat, nagy barátnők lettünk.
A másik ilyen élmény Zsófi, aki Vera barátnőm lánya. Ő zongorázni tanul és már tudunk néhány számot együtt játszani, közös kedvencünk Vivalditól a tél, de találtunk még egy-két számot, amit tudunk közösen játszani. Imádom a kiscsajt:)
Múlt hétvégén meg felhívott fent említett Verám, hogy örülnék-e, ha családilag levonulnának hozzám és együtt ebédelnénk. Naná :) jót kajáltunk, szép napsütés volt, sétáltunk egyet a belvárosban, nyaltunk egy fagyit, aztán menniük kellett, de hamarosan én támadom le őket egy ottalvós látogatással. Az lesz ám a nemulass, hangszerbolt, turkáló, kutya, ló, macska, mókus, tortasütés, zenélés meg ami a csövön kifér, pláne, ha barátnémnak addigra meglesz az új kocsija és odalép a gázpedálnak :)
