A mai napra is csak én jutottam magamnak, meg a marhaperkelt pirított tarhonyával. Szépen behoztam ide a gép elé tálcán, és éreztem, ahogyan átjárja a lelkemet a menza-nosztalgia, a hálószobát meg a kajaszag, frankó lesz fenn a galérián ezt venni tüdőre egész éjjel, hacsak ki nem szellőztetek.
Elmerengtem azon, hogyan toltam az alutálcát a kajaosztó egységnél, persze mindig végighúztam a kezemet a pulton, amin mindenki ugyanígy csúsztatta a tálcát, letakarítva persze sosem volt, így a jobb tenyerem éle mindig szép szürke lett. Az egyensúly kedvéért a bal kezemen meg a kisujjam oldala lett mindig tintás, erről is anyám tehet, miért nem nevelt át jobbkézre.
Szóval szépen arcba tettem a pörköltet meg a tarhonyát és azon tűnődtem, miért kellett erre 35 évet várnom, hogy az anyám konvencionális, magyar konyha klasszik dolgot főzzön. Gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy nálunk is átlagos jónép-kaják gőzölögjenek az asztalon, anyám mesekönyvből olvasson nekem, mint a rendes mutterok a többi gyereknek, erre jött a mustáros-hagymás szelettel meg a kreatív, gondolkodva együtt kitalálós mesékkel.
Ezért volt jó a menza, ott én is azt zabálhattam, amit a többiek, a napköziben együtt néztük Humor Haroldot, meg a pápa beiktatását, gyűjtöttem takarékbélyeget.
Aztán otthon megint jött az egyéni kaja meg a mese, meg a diafimet-lassan-dallamosan-hangsúlyozva-együtt-olvassuk foglalkozás meg a Kossuth Rádió. Kész csoda, hogy ilyen családi háttérrel nem lettem sorozatgyilkos. Pörkölt mostanra végül lett, hinni már csak a mesékben érdemes, a kriminális vonalat meg projektálom a Dexterre.
Elmerengtem azon, hogyan toltam az alutálcát a kajaosztó egységnél, persze mindig végighúztam a kezemet a pulton, amin mindenki ugyanígy csúsztatta a tálcát, letakarítva persze sosem volt, így a jobb tenyerem éle mindig szép szürke lett. Az egyensúly kedvéért a bal kezemen meg a kisujjam oldala lett mindig tintás, erről is anyám tehet, miért nem nevelt át jobbkézre.
Szóval szépen arcba tettem a pörköltet meg a tarhonyát és azon tűnődtem, miért kellett erre 35 évet várnom, hogy az anyám konvencionális, magyar konyha klasszik dolgot főzzön. Gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy nálunk is átlagos jónép-kaják gőzölögjenek az asztalon, anyám mesekönyvből olvasson nekem, mint a rendes mutterok a többi gyereknek, erre jött a mustáros-hagymás szelettel meg a kreatív, gondolkodva együtt kitalálós mesékkel.
Ezért volt jó a menza, ott én is azt zabálhattam, amit a többiek, a napköziben együtt néztük Humor Haroldot, meg a pápa beiktatását, gyűjtöttem takarékbélyeget.
Aztán otthon megint jött az egyéni kaja meg a mese, meg a diafimet-lassan-dallamosan-hangsúlyozva-együtt-olvassuk foglalkozás meg a Kossuth Rádió. Kész csoda, hogy ilyen családi háttérrel nem lettem sorozatgyilkos. Pörkölt mostanra végül lett, hinni már csak a mesékben érdemes, a kriminális vonalat meg projektálom a Dexterre.
